Légzőgyakorlatok
Középkori Miasma elmélet, amikor a bűzös levegő öl...
Szia, ez itt az 6. epizód: a középkori miasma-elmélet, vagyis a történet arról, hogyan hitte az orvostudomány több mint kétezer éven át, hogy a bűzös, romlott levegő okozza a járványokat.
Ebben az epizódban végigmegyünk azon, hogyan született meg az elmélet Hippokratésznél és Galénosznál, és hogyan élte túl a középkort egészen a XIX. századig – Avicennától a pestisdoktorok csőrös maszkjáig és a füstöléses "levegőtisztításig". Megnézzük, miért tűnt annyira logikusnak a bűz és a betegség összefüggése, és azt is, milyen sötét társadalmi következményei lettek: a szegények és a zsidóság stigmatizálását és üldözését is ezzel "magyarázták". Szó lesz Edwin Chadwickről és Florence Nightingale-ről, akik hiába voltak a kor legnagyobb egészségügyi reformerei, még mindig a rossz levegőben hittek – majd eljutunk John Snow 1854-es kolera-nyomozásáig és Pasteur meg Koch munkájáig, akik végleg megdöntötték az elméletet. A végén pedig azt boncolgatjuk, milyen kognitív csapdák (megerősítő torzítás, korreláció-kauzalitás összemosása) tartották életben ilyen sokáig a téves elképzelést, és hol élnek tovább a nyomai a mai aromaterápiában és a "friss levegő kell" típusú mondásokban.